MinaBlog

A Karácsony az úgy elmúlt szépen csendben. Szenteste a fiúk apjuknál voltak (mer’ rendes vagyok, azér’)(aztán mindig meg is bánom, mert hiányoznak). Szenteste meg karácsony másnapján ketten voltunk otthon. A ház meg nagyon nagyon üres a fiúk nélkül… Elmentünk Dobogókőre. Ott is megkóstoltuk a forralt borukat. Kaja is jó volt. Másnap visszaszereztük a fiukat, aztán irány Szentes. Ott is volt karácsonyozás, nagy ajándékozás meg nagy evés-ivás. Otthon volt még szép karácsonyfánk, 3 rosszcsont macskánk meg mínusz 5 karácsonyfadíszünk. Apropó, a 9 macskát sikerült leredukálni 3-ra, ami már így egy élhető mennyiség. Volt cica, akit itt Pesten sikerült elajándékozni, volt, akit egészen Gyuláig vittünk. Egész pontosan oda 2 cicát vittünk, mert egy öreg néninek meg bácsinak volt a karácsonyi ajándéka. Kemény menet volt az is: szerdán egyeztettünk egy sráccal, hogy kell kiscica nagyszülőknek karácsonyi ajeszba, mert imádják a cicákat, csak már 3 öreg cicájuk van és ő meg külföldön él, aztán péntek délután oltatni 2 darab 3 hónapos kiscicát, este 8-kor indulni, el kezd esni a hó, köd is lesz, oda érni kb 11-re, majd otthagyni boldog öregeknek 2 éhes, álmos kismacskát (azóta kaptunk a sráctól mailt, hogy milyen boldogok az öregek is, a 3 öreg macska is, meg a mi 2 kiskrampuszunk is), majd hulla fáradtan hazaérni Pestre olyan hajnal 3-kor. Ja, mert hazafelé beugrottunk Szentesre üdvözölni szegény hugit meg apukát, jól kiugrasztva őket az ágyból. Azaz, le sem feküdtek addig… De most már „csak” 3 macska van itt: Mazsola, Berci és Picúr. Róluk majd bővebben máskor, jó? Most meg megyek aludni, engedelmetekkel. Ja, és megnéztük most moziba a Sherlock Holmes-t. Nagyon nagyon király volt! Igaz, engem ne vegyetek etalonnak, mert imádom Arthur Conan Doyle-t is, Guy Ritchie-t is, de a legjobban Sherlock Holmes-t.