Jan 19
Folyt. köv.
Jó, jó itt vagyok. Az ember lánya épp eltűnne csendben, mert már ellustult és eltunyult koncentrál az új évre és a meg nem tett fogadalmakra. Szóval BÚÉK Nektek is 
. Nagyon rendes és kedves tőletek, hogy nem hagytok szépen kint maradni Bécsbe…igaz, nem is nagyon tudnék ott kint maradni. Minden alkalommal rájövök, hogy mennyire nem szeretem a német nyelvet. Hát ez van. De legalább évente párszor egy bevásárlás erejéig azért még el lehet hallgatni ezt a kemény karattyolást. És most elnézést kérek azoktól, akik szeretik a német nyelvet. Jelzem, nem az emberekkel van gondom, csak a nyelvvel. Habár, valószínűleg ez is az én saram, mert nem értem, mit kattognak meg raccsolnak össze . De mások meg az orosszal vannak így…
Na szóval, voltunk Bécsben, ettünk ilyen würst-et meg olyan würst-et. Ittunk forralt bort. Illetve azt csak én, mert Nyuszi vezetett. Ő inkább sütit evett még. Megnéztünk mindenféle szép csilivili karácsonyi díszkivilágítást, mindenféle boltost meg kirakodó vásárost. Ja, meg fáztunk, as always, hiába öltöztünk fel jó alaposan meg rétegesen. Szóval, minden olyan volt, mint minden évben. Tudnám, hogy mégis miért akarunk minden évben kimenni, ha úgyis tudjuk, hogy mi fog történni… Hmmm, majd ha nagy leszek, rájövök. És akkor majd meg is írom, ígérem
4 Comments so far
Lascia un commento
No igen, a német nyelv. Wagner-nél az ember még csak-csak tolerálja a nyelvet, zene kedvéért, de a Tokio Hotel már kicsalja belőlem a láncfűrészes zombi-killert!
Amúgy megfigyelted már, hogy a szép nyelvek ritkán hasznosak is egyben, és vice versa?
Egy időben azért szerettem Bécsbe menni, mert ott volt a legközelebbi Starbucks, de most már szerencsére itthon is lehet jó kávét kapni. Most már csak azért szeretek kimenni – nem csak oda, bárhová – mert addig sem vagyok itthon…
ööö … visszatettem a blogot a régi helyére, kijavítanád oldalt a linket, lécciléccilécci?!
Ok, ok, megvan
Ó, köszönöm, te egy tündér vagy, vagy legalábbis egy kib***ott hercegnő, ahogy láttam pár post-tal lejjebb!