MinaBlog

Kint a kertben épp 30 centis a hó. Milliméterre pontosan.
Reggel vajon menni lesz?
Amúgy voltam kint havat lapátolni. Nyuszi is volt. Sétáltunk is kint az erdő szélén. A fiuknak meg a macskáknak nagyjából a hasukig ér a hó. Igen, a fiuk is négykézláb közlekednek a kertben. A háztól a kapuig meg a szó szoros értelmében utat vágtunk. Képek holnap.

A Karácsony az úgy elmúlt szépen csendben. Szenteste a fiúk apjuknál voltak (mer’ rendes vagyok, azér’)(aztán mindig meg is bánom, mert hiányoznak). Szenteste meg karácsony másnapján ketten voltunk otthon. A ház meg nagyon nagyon üres a fiúk nélkül… Elmentünk Dobogókőre. Ott is megkóstoltuk a forralt borukat. Kaja is jó volt. Másnap visszaszereztük a fiukat, aztán irány Szentes. Ott is volt karácsonyozás, nagy ajándékozás meg nagy evés-ivás. Otthon volt még szép karácsonyfánk, 3 rosszcsont macskánk meg mínusz 5 karácsonyfadíszünk. Apropó, a 9 macskát sikerült leredukálni 3-ra, ami már így egy élhető mennyiség. Volt cica, akit itt Pesten sikerült elajándékozni, volt, akit egészen Gyuláig vittünk. Egész pontosan oda 2 cicát vittünk, mert egy öreg néninek meg bácsinak volt a karácsonyi ajándéka. Kemény menet volt az is: szerdán egyeztettünk egy sráccal, hogy kell kiscica nagyszülőknek karácsonyi ajeszba, mert imádják a cicákat, csak már 3 öreg cicájuk van és ő meg külföldön él, aztán péntek délután oltatni 2 darab 3 hónapos kiscicát, este 8-kor indulni, el kezd esni a hó, köd is lesz, oda érni kb 11-re, majd otthagyni boldog öregeknek 2 éhes, álmos kismacskát (azóta kaptunk a sráctól mailt, hogy milyen boldogok az öregek is, a 3 öreg macska is, meg a mi 2 kiskrampuszunk is), majd hulla fáradtan hazaérni Pestre olyan hajnal 3-kor. Ja, mert hazafelé beugrottunk Szentesre üdvözölni szegény hugit meg apukát, jól kiugrasztva őket az ágyból. Azaz, le sem feküdtek addig… De most már „csak” 3 macska van itt: Mazsola, Berci és Picúr. Róluk majd bővebben máskor, jó? Most meg megyek aludni, engedelmetekkel. Ja, és megnéztük most moziba a Sherlock Holmes-t. Nagyon nagyon király volt! Igaz, engem ne vegyetek etalonnak, mert imádom Arthur Conan Doyle-t is, Guy Ritchie-t is, de a legjobban Sherlock Holmes-t.

Jó, jó itt vagyok. Az ember lánya épp eltűnne csendben, mert már ellustult és eltunyult koncentrál az új évre és a meg nem tett fogadalmakra. Szóval BÚÉK Nektek is . Nagyon rendes és kedves tőletek, hogy nem hagytok szépen kint maradni Bécsbe…igaz, nem is nagyon tudnék ott kint maradni. Minden alkalommal rájövök, hogy mennyire nem szeretem a német nyelvet. Hát ez van. De legalább évente párszor egy bevásárlás erejéig azért még el lehet hallgatni ezt a kemény karattyolást. És most elnézést kérek azoktól, akik szeretik a német nyelvet. Jelzem, nem az emberekkel van gondom, csak a nyelvvel. Habár, valószínűleg ez is az én saram, mert nem értem, mit kattognak meg raccsolnak össze . De mások meg az orosszal vannak így…

Na szóval, voltunk Bécsben, ettünk ilyen würst-et meg olyan würst-et. Ittunk forralt bort. Illetve azt csak én, mert Nyuszi vezetett. Ő inkább sütit evett még. Megnéztünk mindenféle szép csilivili karácsonyi díszkivilágítást, mindenféle boltost meg kirakodó vásárost. Ja, meg fáztunk, as always, hiába öltöztünk fel jó alaposan meg rétegesen. Szóval, minden olyan volt, mint minden évben. Tudnám, hogy mégis miért akarunk minden évben kimenni, ha úgyis tudjuk, hogy mi fog történni… Hmmm, majd ha nagy leszek, rájövök. És akkor majd meg is írom, ígérem