MinaBlog

Bocsánat, hogy eltűntem. Röviden: mamacica kidobta Bercit (fekete-fehér kiskandúr), akit „örökbefogadtunk”, tápszereztünk, stb. Majd lassan mind a 6 kiscicát etettük, pisiltettük, mert mamacica rájuk sem hederített. Lassan már oda jutottunk, hogy csak bejön, körbeszaglászik kaja után, ha odarohan hozzá valamelyik baba, akkor idegesen lerázza magáról. Nem érdekli, hogy ott sündörögnek alatta, sírnak, nyávognak. Ő kimegy. Így Nyuszim és mind a két fiú pisiltet, amikor itthon vannak, én meg cumiztatok. A fiuk is nagyon ügyesen etetik már őket, igazán büszke vagyok rájuk! Múlt hét óta a ház úgy néz ki, mintha egy bombát dobtak volna a közepébe, nincs időm takarítani, alig bírok rendet rakni, és a picinyke konyhám minden zugát cicacumisüveg és macskatápszer foglalja el. Én meg lassan megint úgy nézek ki a tápszeres és pisis pólóimban, mint 8 éve (igaz, akkor a saját fiaim művelték ezt velem). Csoda, hogy Nyuszim még nem ábrándult ki belőlem… Én meg folyton kialvatlan, fáradt, nyűgös vagyok. De a jó hir az, hogy 4 kiscicából 3-nak már találtunk gazdát. És igazán jó gazdikat!

Az egyik kiscicát tegnap délután kirakta a mama-cica. Épp vitte el a kertben, amikor elcsíptük a teraszon. Próbáltam visszarakni mama-cicára, amikor lefeküdt a teraszon, de otthagyta. Rá se nézett. Amikor a pici próbált volna hozzábújni, akkor ingerülten felpattant. Egyszerűen kidobta, értitek ti ezt? Én nem… . Méghozzá pont a legéletrevalóbbat, a legkíváncsibbat és édesebbet! El is hívtuk „kommandós Berci”-nek. Azzal a mozdulattal fogtuk is Bercit, én vezettem, Pucu nyugtatgatta, Bebe drukkolt és elindultunk Szentendrére az állatorvosi ügyeletre. Nyuszi otthon maradt, nehogy a mama-cica megint ki akarjon rakni egy picit. Doki azt mondta, hogy Berci amúgy jól van, semmi baja, és a kérdésre, hogy miért rakta ki pont őt a mama, azt mondta, hogy „csak”. Csak úgy találomra kiválasztja, hogy ki maradjon meg. Ennyi. Ennyi. Visszafele Bebe ölében aludt, aki énekelt is neki. Otthon csináltunk neki egy dobozt, kibéleltük, raktunk be neki plüss macit sállal és sapkával, evett tápszert meg sütőtököt főtt darált csirkehusival. Köszöni szépen jól van. Csak én nem aludtam sokat. Pedig végigaludt éjféltől reggel fél 7-ig. A többieket is hozzáetetgetem tápszerrel, de nagyon félek, hogy mit csinál velük mamacica. Azt mondta a doki, hogy akár agyon is nyomhatja őket. Direkt. Értitek ezt???

Reggel kihűlt a kávém, mire odajutottam, hogy megigyam.
Nem volt hideg, épp csak langyos, de nekem már nem volt jó.
Mert a reggeli kávé csak annyi cukorral, kávéval és tejjel jó, és pont olyan hőfokon.
Punktum.

Kiscicák. Mama-cica. Mama-cica elmegy, otthagyja őket. Aggódunk, mikor jön vissza. Kiscicák sírnak. Éhesek. Mama-cica visszajön. Megeteti. Megint elkószál. Éjszaka kint 10 fok van. Kiscicák összekuporodva alszanak a hideg avaron. Rakunk alájuk 2 nagy törülközőt. Ez így megy pár napig. Nem bírjuk ki, félünk, hogy megfáznak, vagy elkóricálnak. Mert már akkorák ezek a bidergők (3 hetesek by the way), hogy kezdenek kíváncsivá válni. De kint a ház mögött több dologtól is féltjük őket: 1.bemásznak a kerítés alá, majd beszorulnak oda; 2.átmásznak az alkesz szomszédnénihez, aki egyedül lakik a 2 kutyájával, azok meg széttépik őket. Így fogtuk őket, beköltöztettük a kisszobába (aminek az ablaka pont oda nyílik a kisbabákra), csináltunk nekik oda fészket, raktunk ki almot, kaját, inni a mamacicának. Eddig 3x mértük őket, tegnap este estünk mélységes pánikba, mert alig gyarapodott a súlyuk. Eddig is vagy 2 naponta hívogattuk az állatdokit, de most már konstans rajta lógunk. Elvileg már vagy 400 grammosnak kéne lenniük, vagy akár többnek is, de csak 1 kiscica van annyi, a legkisebb még csak fele akkorra. És úgy tudnak sírni, hogy csak na! Az előbb is az egyik keservesen nyávogott, amíg a többiek aludtak, mama cica rá se hederített, én meg nem bírtam, és meleg vízbe mártogatott vattapamaccsal törölgettem a popsiját meg pociját, pisilt egy nagyon icipicikét, majd elaludt végre. Próbáltuk macska tápszerrel etetgetni a piciket, de nem tetszik nekik… Most azt mondta a doki, hogy baba sütőtökpüré hozzáturmixolva egy kis csirkehusit. Van esetleg valakinek valami jó tippje, hogy mit szerethetnek még a kiscicák?

Pont pár napja gondoltam arra, hogy de jó lenne babázni egy kicsit.
Persze nem úgy, hogy szülök is egyet, hanem csak úúúúgy… És erre voila, itt van 6 kis cincogó, vinnyogó, cérnavékony hangon nyafogó 6 kis szőrmók. Alig látnak még, de már kommandóznának kifele! Van 2 fekete/fehér foltoska, 1 szürke/fehár foltoska, 3 cirmoska kiscica. Az egyik cirmoska meg a szürke/fehér nagyon picikék. Nagyon pici a súlyuk, és féltem őket… Ma vettem cumisüveget (ki is főztem már. ohh, de régen főztem is már ki cumikat…), holnap veszek macskabébi tápszert is. Aztán hozzáetetgetjük a tejcihez. Ja, meg amikor este megnéztük őket (csak ki kell hajolni a hátsó ablakon), akkor ott ült velük a Picúr is (ő is fekete/fehérke, csak már 3-4 hónapos). Amikor az egyik pici kimászott és hozzá botladozott, akkor megszimatolgatták egymást! Féltem, hogy bántani fogja őket, hisz kandúr, de rendes volt. Nagyon édesek… Szerelmetes vagyok…

Elhunyt Patrick Swayze :’(

Mama-cica megszült.
6 kicsi vinnyogó, nyöszörgő szőrgombóc boldog mamája.
Apropó, kell valakinek kiscica…?

Nyuszimnak nemrég volt a 29-ik szülinapja. És azt mondta, hogy 1 év múlva 30 lesz. Eddig OK. De utána azt mondta, hogy a 30-ik szülinapjáig ő bizony megházasodik. Jajjj…
Pedig én nem szeretnék majd még egy válást…