MinaBlog

Nyuszim megint abban leli pillanatnyi örömét, hogy esküvővel fenyegetőzik. A különbség csak az, hogy most már nem nézek rá se csúnyán, se ijedten és nem is fagyok le, mint egy rossz windows. Igaz, nem is tapsikolok (még) örömömben, de ami késik, az nem múlik, ugyebár… Max nem siet… De azért persze elgondolkoztam azon, hogy milyen is lesz majd a mi esküvőnk. Az első esküvőm (exférjel) nem olyan volt, mint ahogy álmaimban képzeltem. Igaz, sehogy nem képzeltem. Csak úgy jött, lett, vége volt. Nos, pont ez az, ami gondolkodóba ejtett. Általában minden kislány álmodozik arról, hogy milyen lesz az a Nagy Nap. Milyen habos-babos fehér ruhája lesz, mekkora uszálya és milyen haja lesz, hol lesz és kivel. Én meg nem emlékszem semmi ilyen álmodozásra. Biztos velem van a gond… Mostanában több barátnőm is boldogan mesélte, hogy milyen lesz az ő esküvője. Hogy hol lesz, milyen templomban vagy melyik Bazilikában, milyen ruhája lesz, és ki csinálja majd a haját meg a sminkét, hogy kérik majd meg a kezét és stb., stb., stb. Nekik van egy ÁLMUK, amit majd meg fognak ÉLNI. Vagy nem. És akkor jöhet a hiszti… . Hmm, ha így nézem, akkor lehet, nem is olyan nagy baj az, hogy nincs konkrét elképzelésem az esküvőmről… Elég, ha Gábornak van

Mamacica terhes. Kószál is erre két kandúr. Tuti, hogy a rondább csinálta fel. Ennek örömére egy a helyzethez illő szám – Louis Prima „Just a gigolo”

Álmos vagyok. Aludni kéne. Jó aludni ebben a kis házikóban (majdnem) az erdő szélén. Este a teraszról csak a fákat meg bokrokat látni. Meg a hintát. Meg a macskákat. Jó éjt kívánunk nekik, becsukjuk a fiuknál az ablakot, kinyújtózunk, és a csillagokat látjuk a tetőablakban. Csak a hold hiányzik egy kicsit… Kicsit. De hamar elalszom. Ébredni is nagyon jó itt. Egyből nyitjuk a terasz ajtót, kirakjuk a macskakaját, ők rohannak is. Utána én is kint iszom meg a kávémat, kényelmesen ücsörögve a kerti székben, doromboló macskával az ölemben. A fű harmatos, a nap még csak kezdi besütni a kertet. Szeretem ezt a nyugalmat…

Nincsenek itthon a fiuk…!!!

Nem szeretem. Hiányoznak. A babáim

Csütörtökön vagy pénteken hozza őket haza az apjuk.

Read more

Szombat este voltunk Anka barátnőm esküvőjén. Először a templomi esküvő volt. Egész szombaton ruháért rohangáltunk, voltunk Zara-ban, onnan Westendbe ebédelni, onnan ki az Árkádba, és mire hazaértünk, legszívesebben lefeküdtünk volna aludni. De nem, hősök voltunk, összeszedtük magunkat, és mire készen lett a sminkem, a hajam – na akkor ért el minket a vihar! Előtte 36 fok volt, de mire kirohantunk az autóhoz majdnem cérnáig áztunk, és vagy 16 fokot mutatott a hőmérő. Majdnem eltévedtünk, mert a Városligeti fasoron 2 templom is van, és nyilván mindkettőben épp esküvő zajlott.

Read more

Elmentünk ma a Velencei tóra négyen. Nagyon nagyon jó volt!!! Idén nyáron először voltunk a Velencei tavon négyesben. Kicsit féltem is, hogy a fiuk hogy „viselik” majd. Hogy unatkoznak-e, hogy bírják-e a napot, nem túl hideg-e nekik a víz, meg még sorolhatnám. Ja, ja, így utólag én parázom túl, tudom. Nagyjából 5 órát voltunk ott, mert délután mentünk, és ebből is 3-t a vízben töltöttek a fiúk Gáborral. Volt nagy pancsolás, pacsálás, labdadobálás, úszógumin bohóckodás, sikongatás és fröcskölés. A szárazon töltött időkben gofrit meg hotdogot ettünk, és jégkását ittunk hozzá. Amíg a 3 pasikám a vízben volt, én kint feküdtem a parton (szigorúan napszemcsiben) és nézegettem az embereket. Megint csak arra jutottam, hogy az emberek furák… Vagy inkább én, azaz mi vagyunk a furák?

Tegnap este találkoztam Nefivel . Szokás szerint sikerült késnem egy kicsit (2 óra az sok?), kicsit el is tévedtem, de lényegében hiánytalanul odaértem. Ott volt még Sanyi és Burgesz. Ja, meg persze Panda, aki annyira rondácska, hogy az már szép. Nefitől elmentünk Old Man’s-be, de előbb találkoztunk Énké-vel. Vele is először találkoztunk, remélem nem is utoljára. Jót beszélgettünk, amennyire lehetett a zene mellett, csak aztán én viszonylag korán eljöttem, mert: 1.öreg vagyok már., 2.Nyuszika addig nem szokott aludni, amíg haza nem rugdosom magam. Az egy dolog, hogy én reggel nem sietek munkába, de Nyuszim az igen. De megígértem Nefinek, hogy legközelebb tovább maradok .