MinaBlog

Bocsánat, mostanában nagyon besűrűsödtek a dolgok…
Volt oviban évzáró, és Bebéék előadták az „aranyszőrű bárányt”. Bebe elhívott mindenkit a nagy előadásra, lásd szüleimet (brrr, utáltam anyámat az ilyen ünnepségeken, irtó ciki tudott lenni), Gábort, apját (jött a volt apósom is, akit úgy ahogy még kedveltem is), Pucuka meg én alap, ugyebár.
Aztán beszélgettünk még Pucuka tanárnénikeivel, mert múlt héten panaszkodtak, hogy nem figyel az órán, tekergeti a haját az egyik ujjával, és teljesen el van bambulva. Aztán mégis írt egy 96% meg 94% matek meg magyar dogát, és teljesen nem értik a gyereket, mert ők aggódtak, hogy „nincs ott az órán”, közben meg nagyon is ott van. Tuti, hogy nem másolt, mert ahhoz túl mulya lelkiismeretes… Read more

Ma egy nagyon érdekes napom volt! Nagyon kettős nap volt!
Volt egy nagyon nagyon jó dolog, egy olyan, amit már nagyon vártam.
És volt egy nagyon rossz dolog, ami nagyon nem hiányzott most.
De mivel egy álmodozó kis optimista vagyok, hiszek benne, hogy ez a második dolog azért történt, hogy valami még jobb történjen majd!!!
Ámen!

Előre elnézést kérek attól a pár kivételtől, aki épp olvassa a firkálmányomat, de én annyira de annyira utálom a bicikliseket!!!!!!! Hogy pontosan mennyire? NAGYON!!!!!!!! Miért? Mert azok a kisköcsögök felpattannak valami virsli kerekű tákolmányra, aztán se KRESZ se semmi nélkül repesztenek az utakon úgy, hogy NEKIK JOGAIK VANNAK!!!! FELELŐSSÉGÜK BEZZEG NINCS!!!! Mer’ mér’ lenne, igaz????? Oké, hogy környezetvédelem, meg füstmentes Budapestet, meg az isten tudja miket, de ne az ártatlan autós kerüljön börtönbe egy hülye miatt!!!!

Read more

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka hadak fuvoláznak,
Sáska hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe király fia, lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Ohh, hajnali 3 óra van, én meg itt ücsörgök egyedül…
Este elaludtam, így a 3 nyuszifiúm egymást boldogította. Vacsoráztak, megbeszélték, hogy anyát hagyják pihenni, játszottak, fagyiztak, beszélgettek, aludni mentek. Aztán nagy Nyuszim felébresztett, hogy majd éjszaka is aludjak valamit, de kicsit lekésett róla… Aztán pár órája elaltattam őt is, betakargattam a fiukat, meg megdögönyöztem a pockokat. Azóta próbálok visszaaludni. Meg olvasni…
Hmm, holnap igyekszem nem elaludni… Mivel, ha most még nem alszom, és kb csak fél vagy 1 óra múlva alszok el, és 7-kor kelek, akkor olyan 3 óra alvás után tuti, hogy este 5-kor megint álomkóros leszek… Jaaaaaj…
Hmm, de legalább már ásítottam egyet!!! Az is valami… Na megyek, megpróbálom

Robbie Williams sose volt a gyengém. Most kezdünk ismerkedni…
Tudom, kicsit későn érő típus vagyok…

Hmm, nos, állítólag én egy ilyen ázott, ijedt, szeretetéhes cic voltam a lelkem mélyén, amikor találkoztunk Nyuszimmal, hiába néztem ki csúcsragadozónak… Nof, nadon cépen köcönöm, Nuff!!!
Amúgy a kép a Cukiságtól van…

Tegnap este 8 után kitaláltuk, hogy elmegyünk az Óbudai Borfaluba, mert az milyen jó lesz nekünk. Emberek, fincsi borok, zene, csemege standok, mulatság. Ehhez képest a fiuk, amint kértünk, azonnal bepánikoltak, megszeppentek, úgy bújtak hozzánk, mint az ijedt kiscicák, és úgy kapaszkodtak, mint még soha. Nem akartak semmit, se gumicukrot, se édességet, se zsíros kenyeret5, csak azt, hogy menjünk el innen. Így este 9-kor elindultunk a kedvenc játszóterünkre, ami ilyenkor este kb 10 perc onnan.

Read more

Olala, voltam ma venni lovaglókesztyűt! Bezony!
Az előzőt elhagytam valahol… Na vajon hol? Vagy amikor a Szörnyeteg törpehörcsögöt szállítottuk (csak azzal mertem megfogni), vagy az istállóban (gondolom). De lehet, hogy csak szimplán elszökött világot látni…

Read more

Mondtam már, hogy utálom a tömegközlekedést..?
És azt, hogy az embereket is..?
Most melyiket is utáljam jobban..?