MinaBlog

Bizony bizony, voltunk ma Szentesen. Macskát simogattunk (sokat és sokáig), kutyát etettünk (csak óvatosan, mert Molly hatalmas), halakat nézegettünk akváriumban, nyuszikat is nézegettünk ketrecben (csak mert ők is hatalmasak), és végül elhoztuk a 2 minipockot! Úgy ám!!! Az egyik fehér színű ezüst csíkkal a hátán, a másik meg szürke színű barna árnyalattal. A szürke egy kicsit idegesebb fajta…. Vagy csak félénkebb. Vagy is-is… Az utazást jól bírták, már az szép új terráriumukban vannak, a pici kis házikójukban. A fehér már kimászkál szotyizni, a szürke kikukucskál, aztán visszaspurizik. Az előbb kint volt a fehér, mi halkan beszéltünk hozzá, ő nézegetett minket, és karalábé levelet majszolgatott. A karalábé levél az karalábé levél, nincs mese, ki kell jönni:

A mi idióta prüntyögésünk: – Szia te édes kicsi iciri piciri minipocok… Hát te nagyon ennivaló vagy!!!
Minipocok komótosan megmosogatta a nóziját: – Pfff, ezek teljesen meg vannak zakkanva. Vissza is megyek, megmondom tesókának!
Mi: – Jaj, ne, ne félj tőlünk! Szeretünk!!! Gyere vissza, kérlek!!!
Gondolom bent valami hasonló lehetett: Hahh, öcsi, ezek teljesen ártalmatlanok! Kint voltam, jól megnéztem magamnak őket, és jól megmondtam nekik! Menj ki te is! Na! Bátran!
A másik meg: Neeeeem…. Nem megyek ki! Azok rondák, meg ismeretlenek, meg nagyok, pfúúúj!
Fehérke: Na ne légy ilyen gyáva! Egy kettő kifele!
Gyávácska: Majd hoooolnap…
Fotók is lesznek majd, ha sikerül lencsevégre kapnom őket.
Itt még otthon a harmadik tesókával, aki Anitánál maradt.

Ezt most egy barátnőmnek.

Annyi, de annyi pasi van a világon! Nem érdemes egy miatt bánkódnod. Ha sírsz valakiért, az a valaki rendszerint nem érdemli meg, hogy sírjál miatta. Tudom, szerinted könnyű mondani, de te is tudod, hogy nekem sikerült… És te sem vagy kevesebb, mint én, te is MEG TUDOD csinálni! Szép vagy, okos vagy, kedves vagy, humorért sem kell a szomszédba menned, hát akkor hajrá! Vedd úgy, hogy megszabadultál egy kolonctól, és most szabad vagy, és a legjobb dolgok várnak rád!!!

Ugye van benned annyi büszkeség, hogy soha többé ne lásson sírni?

Read more

Ezt most (megint) a Cukiságtól csentem kölcsönöztem, mert nem lehet megállni, hogy ne rakjam fel ide!!! Főleg a duma miatt!!!!

”Na, te kutya, figyelj csak. Hallod. Hé. Figyelj már. Hé. Na. Nézz már ide. Kutya. Figyeljél. Na. Szia. Kérsz egy pofont? Futááááááás!”

Ok, jól vagyok
Baromságok off, józan ész vissza
Félévente/évente egyszer jön rám a depresszió, mára vége
Hmm, szegény nyuszikám valami nagyon rosszat tehetett előző életében, hogy én vagyok a büntetése… Igaz, szerinte a jutalma vagyok, de hát nézőpont kérdése…
Ez a szám most jólesik…
Olyan kis bohókás, vidám, lökött, miegyéb.
Kellemes vasárnap estét mindenkinek.

Read more

Vigyázz, mert nagyon hosszú lesz…
Hhm, anyám azt mondaná, túl jó dolgomban nem tudok mit kezdeni magammal. Mindig ezt mondta, ha valami lelkibajom volt. Mert szerinte az hülyeség, az luxus, és biztos unatkozom. Tudom, hogy a szüleim szeretnek. Meg mindig is szerettek. És bűn azt gondolni, hogy valaha is/néha nem szerettek. És ez a gondolat bűntudatot ébreszt. Amitől megint csak rosszabb nekem. Read more

I FEEL LOST

“Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.”
(Dennis Wholey)

A Szerelem öl, butít, és nyomorba dönt.
Ez volt az első fejezet.
Remélem, a második sokkal jobb…

Nyuszim: – Mit keres ez a rózsaszín hajgumi a tiplis és csavaros dobozomba???
Én: – Öööööö… Ő szökevény!
Nyuszim: – Aha. És a gumicukor is vele tartott???
Őszintén, halvány lila gőzöm sincs miért, de akkor még jó helynek tűnt…

Hurrá!!! Lesznek pici hörikéink!!!! Hurrá hurrá hurrá!!!!
Nem, nem szexeltek a mieink… Ugyan, hova gondoltok!
A mieink olyat nem tudnak (még). Anitától kapunk a hétvégén, mert az övéi tudnak olyat