MinaBlog

Kint a kertben épp 30 centis a hó. Milliméterre pontosan.
Reggel vajon menni lesz?
Amúgy voltam kint havat lapátolni. Nyuszi is volt. Sétáltunk is kint az erdő szélén. A fiuknak meg a macskáknak nagyjából a hasukig ér a hó. Igen, a fiuk is négykézláb közlekednek a kertben. A háztól a kapuig meg a szó szoros értelmében utat vágtunk. Képek holnap.

A Karácsony az úgy elmúlt szépen csendben. Szenteste a fiúk apjuknál voltak (mer’ rendes vagyok, azér’)(aztán mindig meg is bánom, mert hiányoznak). Szenteste meg karácsony másnapján ketten voltunk otthon. A ház meg nagyon nagyon üres a fiúk nélkül… Elmentünk Dobogókőre. Ott is megkóstoltuk a forralt borukat. Kaja is jó volt. Másnap visszaszereztük a fiukat, aztán irány Szentes. Ott is volt karácsonyozás, nagy ajándékozás meg nagy evés-ivás. Otthon volt még szép karácsonyfánk, 3 rosszcsont macskánk meg mínusz 5 karácsonyfadíszünk. Apropó, a 9 macskát sikerült leredukálni 3-ra, ami már így egy élhető mennyiség. Volt cica, akit itt Pesten sikerült elajándékozni, volt, akit egészen Gyuláig vittünk. Egész pontosan oda 2 cicát vittünk, mert egy öreg néninek meg bácsinak volt a karácsonyi ajándéka. Kemény menet volt az is: szerdán egyeztettünk egy sráccal, hogy kell kiscica nagyszülőknek karácsonyi ajeszba, mert imádják a cicákat, csak már 3 öreg cicájuk van és ő meg külföldön él, aztán péntek délután oltatni 2 darab 3 hónapos kiscicát, este 8-kor indulni, el kezd esni a hó, köd is lesz, oda érni kb 11-re, majd otthagyni boldog öregeknek 2 éhes, álmos kismacskát (azóta kaptunk a sráctól mailt, hogy milyen boldogok az öregek is, a 3 öreg macska is, meg a mi 2 kiskrampuszunk is), majd hulla fáradtan hazaérni Pestre olyan hajnal 3-kor. Ja, mert hazafelé beugrottunk Szentesre üdvözölni szegény hugit meg apukát, jól kiugrasztva őket az ágyból. Azaz, le sem feküdtek addig… De most már „csak” 3 macska van itt: Mazsola, Berci és Picúr. Róluk majd bővebben máskor, jó? Most meg megyek aludni, engedelmetekkel. Ja, és megnéztük most moziba a Sherlock Holmes-t. Nagyon nagyon király volt! Igaz, engem ne vegyetek etalonnak, mert imádom Arthur Conan Doyle-t is, Guy Ritchie-t is, de a legjobban Sherlock Holmes-t.

Van abban valami nagyon furcsa, torokszorongató érzés, amikor egy átlagos novemberi ködös reggel hazajön Nyuszim a közeli kaiser’s-es bevásárlásból és huncutul hunyorogva mutogat 2 csoki mikulást, és dugdossa a 2 korábban eldugott csoki pingvinhez. Hmm, soha ennyire nem vártam még a Karácsonyt. Tudom, a 2 dolognak semmi köze egymáshoz. Lehet, hogy zavarban vagyok…? Lehet…

Bocsánat, hogy eltűntem. Sorry sorry sorry. Ígérem, jó leszek

Igazából nem sok minden történt. Fiuknak őszi szünet van. Macskák nőnek mint a gomba. Nyuszi jól van, és szeret még mindig. Én meg hisztis vagyok, mint mindig. Ősz van, és én azt nagyon szeretem. Már nagyon várom a karácsonyt. Nem magát a karácsonyt, hanem azt a feelinget, hogy esik a hó, veszünk Nyuszival karácsonyfát (lehet, idén olyan ültetőset veszünk, ha már van kertünk), díszítjük a fiukkal, sütök mézeskalácsot és finom fahéj illat van. Mmmm, nagyon jó lesz. Most épp bolhátlanítottuk a kiscicákat. Per pillanat van 9 macskánk. Enyhén szólva is SOK. Ha valaki segít elpasszolni őket, nagyon nagyon hálás lennék! Nagyon édesek meg aranyosak, de 9 azért már sok(k).

Bocsánat, hogy eltűntem. Röviden: mamacica kidobta Bercit (fekete-fehér kiskandúr), akit „örökbefogadtunk”, tápszereztünk, stb. Majd lassan mind a 6 kiscicát etettük, pisiltettük, mert mamacica rájuk sem hederített. Lassan már oda jutottunk, hogy csak bejön, körbeszaglászik kaja után, ha odarohan hozzá valamelyik baba, akkor idegesen lerázza magáról. Nem érdekli, hogy ott sündörögnek alatta, sírnak, nyávognak. Ő kimegy. Így Nyuszim és mind a két fiú pisiltet, amikor itthon vannak, én meg cumiztatok. A fiuk is nagyon ügyesen etetik már őket, igazán büszke vagyok rájuk! Múlt hét óta a ház úgy néz ki, mintha egy bombát dobtak volna a közepébe, nincs időm takarítani, alig bírok rendet rakni, és a picinyke konyhám minden zugát cicacumisüveg és macskatápszer foglalja el. Én meg lassan megint úgy nézek ki a tápszeres és pisis pólóimban, mint 8 éve (igaz, akkor a saját fiaim művelték ezt velem). Csoda, hogy Nyuszim még nem ábrándult ki belőlem… Én meg folyton kialvatlan, fáradt, nyűgös vagyok. De a jó hir az, hogy 4 kiscicából 3-nak már találtunk gazdát. És igazán jó gazdikat!

Álmos vagyok. Aludni kéne. Jó aludni ebben a kis házikóban (majdnem) az erdő szélén. Este a teraszról csak a fákat meg bokrokat látni. Meg a hintát. Meg a macskákat. Jó éjt kívánunk nekik, becsukjuk a fiuknál az ablakot, kinyújtózunk, és a csillagokat látjuk a tetőablakban. Csak a hold hiányzik egy kicsit… Kicsit. De hamar elalszom. Ébredni is nagyon jó itt. Egyből nyitjuk a terasz ajtót, kirakjuk a macskakaját, ők rohannak is. Utána én is kint iszom meg a kávémat, kényelmesen ücsörögve a kerti székben, doromboló macskával az ölemben. A fű harmatos, a nap még csak kezdi besütni a kertet. Szeretem ezt a nyugalmat…

Nincsenek itthon a fiuk…!!!

Nem szeretem. Hiányoznak. A babáim

Csütörtökön vagy pénteken hozza őket haza az apjuk.

Elmentünk ma a Velencei tóra négyen. Nagyon nagyon jó volt!!! Idén nyáron először voltunk a Velencei tavon négyesben. Kicsit féltem is, hogy a fiuk hogy „viselik” majd. Hogy unatkoznak-e, hogy bírják-e a napot, nem túl hideg-e nekik a víz, meg még sorolhatnám. Ja, ja, így utólag én parázom túl, tudom. Nagyjából 5 órát voltunk ott, mert délután mentünk, és ebből is 3-t a vízben töltöttek a fiúk Gáborral. Volt nagy pancsolás, pacsálás, labdadobálás, úszógumin bohóckodás, sikongatás és fröcskölés. A szárazon töltött időkben gofrit meg hotdogot ettünk, és jégkását ittunk hozzá. Amíg a 3 pasikám a vízben volt, én kint feküdtem a parton (szigorúan napszemcsiben) és nézegettem az embereket. Megint csak arra jutottam, hogy az emberek furák… Vagy inkább én, azaz mi vagyunk a furák?

Bocsánat, hogy megint így eltűntem…

A Ház rendben, volt egy kisebb csatornadugulásunk, mert a szomszédos gesztenyefa gyökere kicsit benőtte a csatornát alattunk, de amúgy minden más király. Fiuk imádják a Házat és vége van a sulinak is, a macskák is nőnek meg szelídülnek. Nyuszim csomót fúr-farag, én még mindig pakolgatok. Múlt héten (amikor még nem esett minden nap) sütögettünk is, így a Bebe elnevezte Nyuszit Gábor-séfnek. De alapjában véve belaktuk már a házat. Épp érik a málna, így szó szerint a teraszról esszük a friss málnát…
Egy dolog van, amit utálok itt – a bogarak… . Annyi pók, fülbemászó, nem’tom hogy hívják bogár kerül elő, hogy csak jaj! Nyuszi szerint azért, mert fél évig nem lakott itt senki. De majd kiszorítjuk őket! Teletankoltam bogárirtókkal meg riasztókkal. Uhh, pont itt van…öööö…úgy látom szöcske….aaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!

Nos, költözünk. Remélhetőleg még a héten. A héten befejeztük a tisztasági festést, illetve fent a hálórészekben pingáltunk még falakat. Lehet, hogy elég vadul hangzik, de a Pucunál élénkzöld, Bebénél mély narancssárga, nálunk aranyszínű egy-egy fal. A többi mind fehér. Azaz a földszinten van még egy félszoba (ami majd játszós szoba lesz a fiuknak), aminek az egyik fala fehér, a többi meg barack (vagy inkább sárga?) színű. Röviden a házikó: 2 szintes, alul a nappali, fent a hálórészek. Van nagy terasz, a kertben málnabokor, körte-, meggy- meg almafa, 2 hinta meg csúszda. Ohh, és a legfontosabb – van egy anyacica meg 2 kiscica!!! . És az utca végében már természetvédelmi terület, azaz erdő van! És csak kb 10 percre vagyunk autóval onnan, ahol most lakunk, így nem nincs messze az iskola sem. Már alig várom, hogy beköltözzünk, és nézzünk a a cicákat ahogy játszanak. Csak 1 hete ismernek minket, igaz, csak 1 hete költöztek oda ők is, de azóta mi adunk nekik enni macskakonzervet, így nem botlok bele döglött/nyúzott madár meg egérke tetemekbe…brrr. Majd csinálok róluk fotókat