MinaBlog

A Karácsony az úgy elmúlt szépen csendben. Szenteste a fiúk apjuknál voltak (mer’ rendes vagyok, azér’)(aztán mindig meg is bánom, mert hiányoznak). Szenteste meg karácsony másnapján ketten voltunk otthon. A ház meg nagyon nagyon üres a fiúk nélkül… Elmentünk Dobogókőre. Ott is megkóstoltuk a forralt borukat. Kaja is jó volt. Másnap visszaszereztük a fiukat, aztán irány Szentes. Ott is volt karácsonyozás, nagy ajándékozás meg nagy evés-ivás. Otthon volt még szép karácsonyfánk, 3 rosszcsont macskánk meg mínusz 5 karácsonyfadíszünk. Apropó, a 9 macskát sikerült leredukálni 3-ra, ami már így egy élhető mennyiség. Volt cica, akit itt Pesten sikerült elajándékozni, volt, akit egészen Gyuláig vittünk. Egész pontosan oda 2 cicát vittünk, mert egy öreg néninek meg bácsinak volt a karácsonyi ajándéka. Kemény menet volt az is: szerdán egyeztettünk egy sráccal, hogy kell kiscica nagyszülőknek karácsonyi ajeszba, mert imádják a cicákat, csak már 3 öreg cicájuk van és ő meg külföldön él, aztán péntek délután oltatni 2 darab 3 hónapos kiscicát, este 8-kor indulni, el kezd esni a hó, köd is lesz, oda érni kb 11-re, majd otthagyni boldog öregeknek 2 éhes, álmos kismacskát (azóta kaptunk a sráctól mailt, hogy milyen boldogok az öregek is, a 3 öreg macska is, meg a mi 2 kiskrampuszunk is), majd hulla fáradtan hazaérni Pestre olyan hajnal 3-kor. Ja, mert hazafelé beugrottunk Szentesre üdvözölni szegény hugit meg apukát, jól kiugrasztva őket az ágyból. Azaz, le sem feküdtek addig… De most már „csak” 3 macska van itt: Mazsola, Berci és Picúr. Róluk majd bővebben máskor, jó? Most meg megyek aludni, engedelmetekkel. Ja, és megnéztük most moziba a Sherlock Holmes-t. Nagyon nagyon király volt! Igaz, engem ne vegyetek etalonnak, mert imádom Arthur Conan Doyle-t is, Guy Ritchie-t is, de a legjobban Sherlock Holmes-t.

Antenna onnan kapta a nevét, hogy folyton körbeszaglászott mindent Radarral (aki meg körberadarozott), mindent felderített, és ha valami érdekeset látott/hallott/érzett, akkor felcsapta a farkát, és nekiiramodott. És mivel indurka-pindurka volt, így úgy nézett ki, mint egy foltos távirányítós kisautó nagy antennával.
Szintén nagyon kedves és ragaszkodó, nagyon hangosan tud dorombolni és nagyon nagyon kíváncsi kiskandúr!

Igen, a név a Pindúr Pandúrok rajzfilmből van, mert Mojo-jojo a legmohóbb kiscica mind közül. Nagyon szereti a hasát, nagyon szeret enni, mert jó nagyra akar nőni. Mindent megeszik, a macskakajától kezdve a fiuk zsírkrétás rajzán át a cipőm sarkáig. De persze van annyi esze, hogy előbb megkóstolja, aztán dönti el, hogy ehető-e. Nagyon édesen tud kunyizni, főleg amikor a többiek még csak emésztenek, ő már nyávog és összeteszi a két mancsocskáját, mint aki könyörög. Pedig elég jól vannak tartva, esküszöm!

Nos hát Hercegnő az a Hercegnő.
Hisztis, erőszakos, nyafogós, követelődző és válogatós.
A szomszéd srácnak nagyon tetszett is (mert amúgy nagyon szép meg kedves is tud lenni néha), el is vitte volna az albérletbe, csak nem engedte a lakótársa. De lelkesen elhívta Jennifernek, amikor azt mondta a macskára Nyuszim, hogy „hisztis p*csa”.
Szóval, ha valaki olyan igazi klasszikus cicamicára vágyik, akkor Ő az!

Nagyon kedves kislány. Őt örökbe is fogadta egy kollegám, de a 3-ik napon kiderült, hogy macskaszőr allergiája van. Nagyon nem akart megválni tőle, de folyton tüsszögött, folyt az orra, nem kapott levegőt , aztán már vakarózni is kezdett. Így sajnos megváltak egymástól.
Radar amúgy nagyon ragaszkodó, nagyon barátságos és nagyon szeret odabújni a gazdihoz.
Természetesen alomra van szoktatva, mindent megeszik és bírja az utazást. (lásd kolléga minden nap behozta munkába, hogy ne legyen otthon egyedül)

Kérlek kérlek titeket, segítsetek elajándékozni ezeket a kis dögöket édi-bédi szőrmókokat, mert már nem lehet tőlük mozdulni a házban!!! Mamacica meg az előző alomból a lány jövő héten lesznek elköttetve, így több kiscica nem lesz. A 6 kismacskából 2- meg is tartunk, de így 9-n már túl sok.
So please, HELP…
Aki talál legalább egynek jó helyet kedves gondos gazdival, azt meghívom teázni/kávézni/fagyizni, becs’szó

Bocsánat, hogy eltűntem. Sorry sorry sorry. Ígérem, jó leszek

Igazából nem sok minden történt. Fiuknak őszi szünet van. Macskák nőnek mint a gomba. Nyuszi jól van, és szeret még mindig. Én meg hisztis vagyok, mint mindig. Ősz van, és én azt nagyon szeretem. Már nagyon várom a karácsonyt. Nem magát a karácsonyt, hanem azt a feelinget, hogy esik a hó, veszünk Nyuszival karácsonyfát (lehet, idén olyan ültetőset veszünk, ha már van kertünk), díszítjük a fiukkal, sütök mézeskalácsot és finom fahéj illat van. Mmmm, nagyon jó lesz. Most épp bolhátlanítottuk a kiscicákat. Per pillanat van 9 macskánk. Enyhén szólva is SOK. Ha valaki segít elpasszolni őket, nagyon nagyon hálás lennék! Nagyon édesek meg aranyosak, de 9 azért már sok(k).

Bocsánat, hogy eltűntem. Röviden: mamacica kidobta Bercit (fekete-fehér kiskandúr), akit „örökbefogadtunk”, tápszereztünk, stb. Majd lassan mind a 6 kiscicát etettük, pisiltettük, mert mamacica rájuk sem hederített. Lassan már oda jutottunk, hogy csak bejön, körbeszaglászik kaja után, ha odarohan hozzá valamelyik baba, akkor idegesen lerázza magáról. Nem érdekli, hogy ott sündörögnek alatta, sírnak, nyávognak. Ő kimegy. Így Nyuszim és mind a két fiú pisiltet, amikor itthon vannak, én meg cumiztatok. A fiuk is nagyon ügyesen etetik már őket, igazán büszke vagyok rájuk! Múlt hét óta a ház úgy néz ki, mintha egy bombát dobtak volna a közepébe, nincs időm takarítani, alig bírok rendet rakni, és a picinyke konyhám minden zugát cicacumisüveg és macskatápszer foglalja el. Én meg lassan megint úgy nézek ki a tápszeres és pisis pólóimban, mint 8 éve (igaz, akkor a saját fiaim művelték ezt velem). Csoda, hogy Nyuszim még nem ábrándult ki belőlem… Én meg folyton kialvatlan, fáradt, nyűgös vagyok. De a jó hir az, hogy 4 kiscicából 3-nak már találtunk gazdát. És igazán jó gazdikat!

Az egyik kiscicát tegnap délután kirakta a mama-cica. Épp vitte el a kertben, amikor elcsíptük a teraszon. Próbáltam visszarakni mama-cicára, amikor lefeküdt a teraszon, de otthagyta. Rá se nézett. Amikor a pici próbált volna hozzábújni, akkor ingerülten felpattant. Egyszerűen kidobta, értitek ti ezt? Én nem… . Méghozzá pont a legéletrevalóbbat, a legkíváncsibbat és édesebbet! El is hívtuk „kommandós Berci”-nek. Azzal a mozdulattal fogtuk is Bercit, én vezettem, Pucu nyugtatgatta, Bebe drukkolt és elindultunk Szentendrére az állatorvosi ügyeletre. Nyuszi otthon maradt, nehogy a mama-cica megint ki akarjon rakni egy picit. Doki azt mondta, hogy Berci amúgy jól van, semmi baja, és a kérdésre, hogy miért rakta ki pont őt a mama, azt mondta, hogy „csak”. Csak úgy találomra kiválasztja, hogy ki maradjon meg. Ennyi. Ennyi. Visszafele Bebe ölében aludt, aki énekelt is neki. Otthon csináltunk neki egy dobozt, kibéleltük, raktunk be neki plüss macit sállal és sapkával, evett tápszert meg sütőtököt főtt darált csirkehusival. Köszöni szépen jól van. Csak én nem aludtam sokat. Pedig végigaludt éjféltől reggel fél 7-ig. A többieket is hozzáetetgetem tápszerrel, de nagyon félek, hogy mit csinál velük mamacica. Azt mondta a doki, hogy akár agyon is nyomhatja őket. Direkt. Értitek ezt???

Kiscicák. Mama-cica. Mama-cica elmegy, otthagyja őket. Aggódunk, mikor jön vissza. Kiscicák sírnak. Éhesek. Mama-cica visszajön. Megeteti. Megint elkószál. Éjszaka kint 10 fok van. Kiscicák összekuporodva alszanak a hideg avaron. Rakunk alájuk 2 nagy törülközőt. Ez így megy pár napig. Nem bírjuk ki, félünk, hogy megfáznak, vagy elkóricálnak. Mert már akkorák ezek a bidergők (3 hetesek by the way), hogy kezdenek kíváncsivá válni. De kint a ház mögött több dologtól is féltjük őket: 1.bemásznak a kerítés alá, majd beszorulnak oda; 2.átmásznak az alkesz szomszédnénihez, aki egyedül lakik a 2 kutyájával, azok meg széttépik őket. Így fogtuk őket, beköltöztettük a kisszobába (aminek az ablaka pont oda nyílik a kisbabákra), csináltunk nekik oda fészket, raktunk ki almot, kaját, inni a mamacicának. Eddig 3x mértük őket, tegnap este estünk mélységes pánikba, mert alig gyarapodott a súlyuk. Eddig is vagy 2 naponta hívogattuk az állatdokit, de most már konstans rajta lógunk. Elvileg már vagy 400 grammosnak kéne lenniük, vagy akár többnek is, de csak 1 kiscica van annyi, a legkisebb még csak fele akkorra. És úgy tudnak sírni, hogy csak na! Az előbb is az egyik keservesen nyávogott, amíg a többiek aludtak, mama cica rá se hederített, én meg nem bírtam, és meleg vízbe mártogatott vattapamaccsal törölgettem a popsiját meg pociját, pisilt egy nagyon icipicikét, majd elaludt végre. Próbáltuk macska tápszerrel etetgetni a piciket, de nem tetszik nekik… Most azt mondta a doki, hogy baba sütőtökpüré hozzáturmixolva egy kis csirkehusit. Van esetleg valakinek valami jó tippje, hogy mit szerethetnek még a kiscicák?