MinaBlog

Kint a kertben épp 30 centis a hó. Milliméterre pontosan.
Reggel vajon menni lesz?
Amúgy voltam kint havat lapátolni. Nyuszi is volt. Sétáltunk is kint az erdő szélén. A fiuknak meg a macskáknak nagyjából a hasukig ér a hó. Igen, a fiuk is négykézláb közlekednek a kertben. A háztól a kapuig meg a szó szoros értelmében utat vágtunk. Képek holnap.

Jó, jó itt vagyok. Az ember lánya épp eltűnne csendben, mert már ellustult és eltunyult koncentrál az új évre és a meg nem tett fogadalmakra. Szóval BÚÉK Nektek is . Nagyon rendes és kedves tőletek, hogy nem hagytok szépen kint maradni Bécsbe…igaz, nem is nagyon tudnék ott kint maradni. Minden alkalommal rájövök, hogy mennyire nem szeretem a német nyelvet. Hát ez van. De legalább évente párszor egy bevásárlás erejéig azért még el lehet hallgatni ezt a kemény karattyolást. És most elnézést kérek azoktól, akik szeretik a német nyelvet. Jelzem, nem az emberekkel van gondom, csak a nyelvvel. Habár, valószínűleg ez is az én saram, mert nem értem, mit kattognak meg raccsolnak össze . De mások meg az orosszal vannak így…

Na szóval, voltunk Bécsben, ettünk ilyen würst-et meg olyan würst-et. Ittunk forralt bort. Illetve azt csak én, mert Nyuszi vezetett. Ő inkább sütit evett még. Megnéztünk mindenféle szép csilivili karácsonyi díszkivilágítást, mindenféle boltost meg kirakodó vásárost. Ja, meg fáztunk, as always, hiába öltöztünk fel jó alaposan meg rétegesen. Szóval, minden olyan volt, mint minden évben. Tudnám, hogy mégis miért akarunk minden évben kimenni, ha úgyis tudjuk, hogy mi fog történni… Hmmm, majd ha nagy leszek, rájövök. És akkor majd meg is írom, ígérem

Bocsánat, hogy eltűntem. Sorry sorry sorry. Ígérem, jó leszek

Igazából nem sok minden történt. Fiuknak őszi szünet van. Macskák nőnek mint a gomba. Nyuszi jól van, és szeret még mindig. Én meg hisztis vagyok, mint mindig. Ősz van, és én azt nagyon szeretem. Már nagyon várom a karácsonyt. Nem magát a karácsonyt, hanem azt a feelinget, hogy esik a hó, veszünk Nyuszival karácsonyfát (lehet, idén olyan ültetőset veszünk, ha már van kertünk), díszítjük a fiukkal, sütök mézeskalácsot és finom fahéj illat van. Mmmm, nagyon jó lesz. Most épp bolhátlanítottuk a kiscicákat. Per pillanat van 9 macskánk. Enyhén szólva is SOK. Ha valaki segít elpasszolni őket, nagyon nagyon hálás lennék! Nagyon édesek meg aranyosak, de 9 azért már sok(k).

Bocsánat, hogy eltűntem. Röviden: mamacica kidobta Bercit (fekete-fehér kiskandúr), akit „örökbefogadtunk”, tápszereztünk, stb. Majd lassan mind a 6 kiscicát etettük, pisiltettük, mert mamacica rájuk sem hederített. Lassan már oda jutottunk, hogy csak bejön, körbeszaglászik kaja után, ha odarohan hozzá valamelyik baba, akkor idegesen lerázza magáról. Nem érdekli, hogy ott sündörögnek alatta, sírnak, nyávognak. Ő kimegy. Így Nyuszim és mind a két fiú pisiltet, amikor itthon vannak, én meg cumiztatok. A fiuk is nagyon ügyesen etetik már őket, igazán büszke vagyok rájuk! Múlt hét óta a ház úgy néz ki, mintha egy bombát dobtak volna a közepébe, nincs időm takarítani, alig bírok rendet rakni, és a picinyke konyhám minden zugát cicacumisüveg és macskatápszer foglalja el. Én meg lassan megint úgy nézek ki a tápszeres és pisis pólóimban, mint 8 éve (igaz, akkor a saját fiaim művelték ezt velem). Csoda, hogy Nyuszim még nem ábrándult ki belőlem… Én meg folyton kialvatlan, fáradt, nyűgös vagyok. De a jó hir az, hogy 4 kiscicából 3-nak már találtunk gazdát. És igazán jó gazdikat!

Reggel kihűlt a kávém, mire odajutottam, hogy megigyam.
Nem volt hideg, épp csak langyos, de nekem már nem volt jó.
Mert a reggeli kávé csak annyi cukorral, kávéval és tejjel jó, és pont olyan hőfokon.
Punktum.

Elhunyt Patrick Swayze :’(