MinaBlog

Kint a kertben épp 30 centis a hó. Milliméterre pontosan.
Reggel vajon menni lesz?
Amúgy voltam kint havat lapátolni. Nyuszi is volt. Sétáltunk is kint az erdő szélén. A fiuknak meg a macskáknak nagyjából a hasukig ér a hó. Igen, a fiuk is négykézláb közlekednek a kertben. A háztól a kapuig meg a szó szoros értelmében utat vágtunk. Képek holnap.

A Karácsony az úgy elmúlt szépen csendben. Szenteste a fiúk apjuknál voltak (mer’ rendes vagyok, azér’)(aztán mindig meg is bánom, mert hiányoznak). Szenteste meg karácsony másnapján ketten voltunk otthon. A ház meg nagyon nagyon üres a fiúk nélkül… Elmentünk Dobogókőre. Ott is megkóstoltuk a forralt borukat. Kaja is jó volt. Másnap visszaszereztük a fiukat, aztán irány Szentes. Ott is volt karácsonyozás, nagy ajándékozás meg nagy evés-ivás. Otthon volt még szép karácsonyfánk, 3 rosszcsont macskánk meg mínusz 5 karácsonyfadíszünk. Apropó, a 9 macskát sikerült leredukálni 3-ra, ami már így egy élhető mennyiség. Volt cica, akit itt Pesten sikerült elajándékozni, volt, akit egészen Gyuláig vittünk. Egész pontosan oda 2 cicát vittünk, mert egy öreg néninek meg bácsinak volt a karácsonyi ajándéka. Kemény menet volt az is: szerdán egyeztettünk egy sráccal, hogy kell kiscica nagyszülőknek karácsonyi ajeszba, mert imádják a cicákat, csak már 3 öreg cicájuk van és ő meg külföldön él, aztán péntek délután oltatni 2 darab 3 hónapos kiscicát, este 8-kor indulni, el kezd esni a hó, köd is lesz, oda érni kb 11-re, majd otthagyni boldog öregeknek 2 éhes, álmos kismacskát (azóta kaptunk a sráctól mailt, hogy milyen boldogok az öregek is, a 3 öreg macska is, meg a mi 2 kiskrampuszunk is), majd hulla fáradtan hazaérni Pestre olyan hajnal 3-kor. Ja, mert hazafelé beugrottunk Szentesre üdvözölni szegény hugit meg apukát, jól kiugrasztva őket az ágyból. Azaz, le sem feküdtek addig… De most már „csak” 3 macska van itt: Mazsola, Berci és Picúr. Róluk majd bővebben máskor, jó? Most meg megyek aludni, engedelmetekkel. Ja, és megnéztük most moziba a Sherlock Holmes-t. Nagyon nagyon király volt! Igaz, engem ne vegyetek etalonnak, mert imádom Arthur Conan Doyle-t is, Guy Ritchie-t is, de a legjobban Sherlock Holmes-t.

Jó, jó itt vagyok. Az ember lánya épp eltűnne csendben, mert már ellustult és eltunyult koncentrál az új évre és a meg nem tett fogadalmakra. Szóval BÚÉK Nektek is . Nagyon rendes és kedves tőletek, hogy nem hagytok szépen kint maradni Bécsbe…igaz, nem is nagyon tudnék ott kint maradni. Minden alkalommal rájövök, hogy mennyire nem szeretem a német nyelvet. Hát ez van. De legalább évente párszor egy bevásárlás erejéig azért még el lehet hallgatni ezt a kemény karattyolást. És most elnézést kérek azoktól, akik szeretik a német nyelvet. Jelzem, nem az emberekkel van gondom, csak a nyelvvel. Habár, valószínűleg ez is az én saram, mert nem értem, mit kattognak meg raccsolnak össze . De mások meg az orosszal vannak így…

Na szóval, voltunk Bécsben, ettünk ilyen würst-et meg olyan würst-et. Ittunk forralt bort. Illetve azt csak én, mert Nyuszi vezetett. Ő inkább sütit evett még. Megnéztünk mindenféle szép csilivili karácsonyi díszkivilágítást, mindenféle boltost meg kirakodó vásárost. Ja, meg fáztunk, as always, hiába öltöztünk fel jó alaposan meg rétegesen. Szóval, minden olyan volt, mint minden évben. Tudnám, hogy mégis miért akarunk minden évben kimenni, ha úgyis tudjuk, hogy mi fog történni… Hmmm, majd ha nagy leszek, rájövök. És akkor majd meg is írom, ígérem

Megyünk ma délután Karácsonyi vásárra Bécsbe!!!
Megyünk ma délután Karácsonyi vásárra Bécsbe!!!
Megyünk ma délután Karácsonyi vásárra Bécsbe!!!
Ooooo jeeee

Azért kaptam én jót is a volt munkahelyemtől. Egész pontosan 2 dolgot:

1. A Nyuszimat.
2. Tudom, hogy milyen főnök NEM leszek soha.

Ezúton köszönöm szépen…

Valamikor pár hete Nyuszit megkeresték egy újságtól, hogy ugyan meséljen már a volt munkahelyéről. Természetesen nem mesélt. Abszolút udvariasan nemet mondott, majd megkérdezte, hogy honnan tudja a számát, mire a pasi mondta, hogy egy volt kollégától kapta. A dolog ennyiben is maradt.

Ma engem talált meg a jelek szerint egy másik firkász, csak sokkal bunkóbb kivitelben. Többé-kevésbé egy helyen dolgoztunk, így annyira nem volt meglepő. Én is udvariasan elutasítottam, és én is megtudakoltam, hogy kitől van meg a számom. Azóta ugyanis váltottam minimum egyszer számot, ha nem kétszer. A válasz elmaradt, mert megszakadtunk. Ha fontos lett volna neki a válasz, talán visszahív. És talán számmal hív, ha korrekt lenne…

De nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy szombat este valaki veszi a fáradtságot, és volt munkahely miatt hívogat. És nem azért nem nyilatkoztam volt munkahelyről, mert olyan lojális vagyok, vagy mert olyan kedvesek és aranyosak voltak ott velem. Sőt, le is járt már a titoktartási nyilatkozatom, mint ahogy Nyuszimnak is. Nem szerettem se a volt főnökömet, se a feleségét, se a szeretőiket meg csicskásaikat, mesélni is tudnék sok mindenről, de minek? Egyszer úgyis felelni fognak (és a karmájuk is jó mocskos már), de csak maguknak köszönhetik. Amennyi pénzt loptak, ahogy az embereikkel bántak, alázták, a túlórák, amiket még csak el sem ismernek, mert neked azt boldogan és dalolva kell vállalnod. Az egy dolog, hogy ki sem fizetik, de örüljél, hogy nem neked kell fizetned azért a hatalmas megtiszteltetésért, hogy 1, esetleg 2 héten át éjjel nappal velük kell lenned szeminárium címszó alatt, elvált anyaként hátrahagyva a 2 gyerekedet. Hogy miről szól nála a szeminárium, arról ne is beszéljünk. Egy hatalmas nagy félreértés, egy hatalmas félremagyarázása, elferdítése valaminek, amit még csak fel sem fog. Egy mondatban azt tudnám mondani a volt munkahelyemről, hogy egy gyerekes elmebeteg megalomániája sok sok pénzért. Amit természetesen nem ő keres meg, nem is a kedves felesége, de azért a másik cég emberei, akiknek a tudatát-elméjét-szívét nem tudják megvenni, de még eltiporni sem, azok természetesen k*csög, szemetek, parasztok, stb stb. És most nagyon finom és nőies voltam, és nem olyan kocsis stílusban nyomtam, ahogy sokszor végighallgattam. Nos, igen. Valószínűleg egy igen érdekes cikk kerekedne ebből, de nem én leszek a mesélő. Jó pár volt dolgozó van, aki sokkal jobban érzi magát kihasználva, megalázva. Én erre a volt munkahelyre csak egy dolgot tudok mondani, amit egyszer már megírtam:  Szabó Lőrinc “Az óriás intelme”

“Ha egy hajszálat százfelé hasítasz
s minden új szálat megint százfelé
s e századrészt is százfelé hasítod
és eljutsz a végső határ elé
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.

Hogyha egy lelket százfelé hasítasz,
mint egy hajszálat, s megint százfelé
s e századrészt is százfelé hasítod
és eljutsz a végső határ elé
s tovább hasítani már képtelen vagy,
ami maradt, még az is végtelen nagy.

Így üthetsz engem, pöröllyel hasíthatsz,
dobhatsz kutyák és fűrészek elé,
porrá törhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz
ha szétmorzsoltál százszor száz felé
és tovább gyilkolni már képtelen vagy,
ami maradtam, az is végtelen nagy,

Mert belőlem egy örök óriás szól,
kit száz bilincsed húzott lefelé:
eltemettél, mégis újjászülettem
s mosolyogva állok színed elé:
egy hajszálam felfogni képtelen vagy,
istened vagyok, egy és végtelen nagy.”

Ma Mikulás-boy szolgálat van a suliban a fiúknál. Ennek örömére Bebe kitalálta, hogy ő mikulás csomagot küld a szerelmének. Én meg mondtam neki, hogy akkor szépen fogja a zsebpénzét, és vásároljon be neki ő. Hiszen az ő szerelme, nem az enyém. Mellékesen megjegyzem, hogy szerintem sosem lehet elég korán elkezdeni annak felismerését, hogy a szerelem drága mulatság. Főleg egy úriembernek… . Suli után bementünk a Stop Shopba, összeválogatott neki egy Kinder tojást, egy csoki Mikulást, felkapott pár mandarint, még egy Smartiest. Meg válogatott neki szép díszzacskót is . Amikor álltunk a kasszánál, nézegette a kosarát, aztán sóhajtott egy nagyot: „Mennyibe fog ez nekem kerülni…”.

Van abban valami nagyon furcsa, torokszorongató érzés, amikor egy átlagos novemberi ködös reggel hazajön Nyuszim a közeli kaiser’s-es bevásárlásból és huncutul hunyorogva mutogat 2 csoki mikulást, és dugdossa a 2 korábban eldugott csoki pingvinhez. Hmm, soha ennyire nem vártam még a Karácsonyt. Tudom, a 2 dolognak semmi köze egymáshoz. Lehet, hogy zavarban vagyok…? Lehet…